Fanfictions

2011-06-07T07:52:00.000-07:00

Sziasztok!

Ne haragudjatok az eltűnésemért, remélem azért még vagytok egy páran, akiket érdekel a folytatás :)

Na szóval új fejezet lesz: június 18-án!!!

És még...

- lesz egy eléggé fatasy világos történet (angyalok, démonok, vámpírok stb.) illetve

- egy akciódús regénybe is belekezdek, reményeim szerint elég sokszínű karakterekkel.

Még nem tudom, hogy melyiket kezdem el papírra vetni, majd blogba feltölteni... reményeim szerint minél hamarabb. :)

Szóval június 18!
Sok puszi nektek
Köszönöm, hogy türelmesek voltatok

Nikki

2010-09-27T11:33:00.000-07:00

Szép jó estét mindenkinek, aki még ide téved! :)

Először is szeretnék elnézést kérni azért, hogy nem tudom frissíteni a történetet. Ez sajnos több okból kifolyólag is van, de ezt nem is folytatom. Ez a bejegyzés nem a panaszkodásról, és az önsajnálatról akar szólni :)
Köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik annak ellenére, hogy nincs friss, és nem is tudják, hogy mikor lesz, mindig felnéznek az oldalra, vagy írnak nekem e-mailt, hogy rákérdezzenek, hogy " hééé hol a friss?" Szóval nekik köszönöm szépen.
A történetet a látszat ellenére, nem akarom félbe hagyni, főleg , hogy már nagyon a végéhez közeledünk.
A fejemben tervek kavalkádja van, de nem vagyok még képes normálisan papírra vetni, vagy begépelni. Nem szeretnék összecsapni semmit. Szóval mindent összevetve, lesz friss! Nem tudom, hogy mikor csak úgy váratlanul be lesz rakva, nem tudok pontos dátumot mondani. Tehát azoknak az embereknek akik még mindig töretlenül, és türelmesen várják a frisseket azoknak még egyszer köszönöm szépen. Igyekszem, igyekszem, igyekszem. Én is tudom, hogy ez már gáz amit művelek.... 1 hónapja vártok. Éppen ezért nem ígérek most már semmit, csak annyit, hogy lesz friss, mert nem szeretném félbehagyni amit elkezdtem, nem szokásom.
Még egyszer köszönöm a kitartó olvasóknak, hogy itt vagytok meg minden.
Majd jelentkezem (remélhetőleg új fejezettel) :)
Sok puszi
Nikki

42.rész

2010-09-01T06:54:00.000-07:00

Sziasztok!

Meghoztam az új részt. (Ilyen se volt még, hogy akkor raktam fel , amikor mondtam)
Remélem tetszeni fog nektek. :)
Várom a kommenteket.
Szép Délutánt és Estét.
Sok puszi
Nikki

Jasper, Alice és én mentünk a Volvoval, amit természetesen Edward vezetett. Útban az iskola felé eszembe jutottak az emlékképek, amik alvás közben elborították az elmémet.

Rég gondoltam már Charlie-ra, vagy úgy egyáltalán a családomra. Én hoztam rájuk a bajt, még ha ők erről nem is tudnak.

- Jajj, Elizabeth. –lépett hozzám Marie néni könnyes szemekkel – Nem kell elmenned, maradj itt velünk.

- Tudod, hogy nem lehet…. – hátráltam, mert féltem, hogy meggondolom magamat, hogyha hozzám ér. – Tudod, hogy mi vagyok. Tudod, hogy anyu is miattam halt meg. Egy szörny vagyok.

- Ne beszélj így! – szólt rám keményen. – Ami édesanyáddal történt arról te nem tehetsz. Csakis az apád, ő egy… - harapta el a mondat végét, majd rám emelte könnyekkel áztatott zöldes szemét.

- Szörny. Olyan, mint én. Ha itt maradok, bajotok esik, ezt te is tudod. – mondtam keserűen. Nem akartam elmenni otthonról megint. Épp, hogy csak most jöttem haza. – Már az is hiba, hogy megint itt vagyok. – túrtam bele a hajamba, majd leültem egy székre. – A kis Charlie-t is veszélybe sodortam ezzel. Ha valami bajotok esik, azt sohasem bocsájtom meg magamnak.

- Elég volt Elizabeth Swan. Ha nem is az igazi lányom vagy, de úgy szeretlek. Én, nem okollak a nővérem haláláért, te se okold magad miatta. – ült le mellém.

- Tudom. De ha én nem lennék, anyu még mindig élne. – álltam fel hirtelen vezérelve. – Elmegyek. Ha biztonságos ígérem, hogy visszajövök, hogyha évek múltán lesz is. – futottam ki az ajtón.

- Elizabeth! – hallottam még a távolból Marie néni szavait. Amint elhalkultak a kiáltásai, egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

- Így lesz a legjobb. – suttogtam magamnak, majd folytattam utamat.

***

A bambulásból Edward érintése térített magamhoz.

- Jól vagy? – vonta össze a szemöldökét aggódva

- Persze. – mondtam rekedten. Kicsit sem éreztem jól magamat.

Amikor Edward levettem rólam egy pillanatra a tekintetét, rögtön kipattantam a kocsiból. Mintha ezzel az emlékeimet is lezárhattam volna. Miért van az, hogyha boldog vagyok, akkor valaminek mindig el kell rontania? Nem érdemelem meg a boldogságot? A gondolatok csak úgy cikáztak az agyamban, és én egyre rosszabbul éreztem magamat miattuk.

- Elizabeth. – állított meg engem Jasper mikor épp Edward-ékhoz siettem a menzára.

- Szia Jazz. Te hogy - hogy nem vagy a többiekkel? – kicsit gyanús volt, hogy miért van itt egyedül, mert mindig ott van, ahol Alice.

- Szeretnék veled beszélni. – húzott magával egy csendesebb helyre.

- Megijesztesz. Mi történt?

- Én is épp ezt akartam kérdezni. – nézett rám jelentőség teljesen. De nem értettem, hogy mire céloz.

- A kocsiban. Elég intenzíven éreztem, hogy valami nagyon mélyen bánt téged. Alig bírtam megmaradni veled egy helyen, de nem akartam, hogy Edward aggódjon, és faggatni kezdjen.

- Oh, ja az. – túrtam idegesen a hajamba. – Semmi különös. – indultam el idegesen az ebédlő fel, de Jasper finoman visszahúzott.

- A semmi az nem fáj ennyire az embernek. – suttogta

- Igen, tudom… embernek. – mosolyodtam el, hátha sikerül oldanom a feszültséget. Nem ért semmit, Jasper továbbra is érdeklődve fürkészte az arcom. – Majd elmondom, bonyolult. – válaszoltam halkan, közben éreztem, hogy megtelik a szemem könnyekkel.

- Elizabeth, nem akartam, hogy sírj. Csak nem értettem az érzéseidet… - vonta össze a szemöldökét. – Ha akarod, hogy segítsek… én szívesen meghallgatlak.

- Köszönöm. – törölgettem meg a szemem. – Asszem jobb, ha én később csatlakozom hozzátok, megkeresem Chris-t, már rég beszéltem vele. És Edward-nak biztos feltűnne, hogy valami nem oké. – indultam el, majd mikor elhaladtam Jazz mellett hálásan megérintettem a vállát. – Köszönöm. – Ő csak bólintott majd elindult a többiekhez.

Chris-t végül az udvaron találtam meg, amint épp tanult.

- Szia, te! – ültem le mellé a fűbe.

- Szia, neked is. – mosolygott. – Te nem vagy ideges?

- Ideges? – vontam össze a szemöldököm, és lefeküdtem a fűbe a sűrű sötét felhőket figyelve.

- Hát tudod, kezdődik az érettségi meg minden. – dünnyögött.

- Nem nagydolog az érettségi, hidd el. – csuktam be a szemem.

- Jó persze. Igazad van, csak a jövőm múlik rajta. Kit érdekel? – mondta gúnyolódva, majd hanyatdőlt ő is a fűben.

- Okos fiú vagy, nem fogod elrontani. – ugrattam.

- Jó, de ha elrontom, akkor az a te hibád lesz. – nevetett.

- Az én hibám? – ültem fel megjátszott sértődéssel.

- Ki másé? Te miattad nem tanulok még mindig. – mosolyodott el.

- Hmm, akkor lehet, hogy hagynom kéne téged tanulni?

- Nem, örülök, hogy kicsit szusszanhatok. – ült fel ő is. – Edward-al jól megvagytok?

- Persze. És te meg Lindsay? – böktem oldalba.

- Egész jól, néha-néha szakítunk, de mindid összejövünk. – nevetett. – Kicsit vicces.

- Ja, mint a dedóban. – gúnyolódtam.

- Ha-ha. Nem erősséged a humor, hányszor mondjam neked? – mosolygott.

- Ha már itt tartunk neked is gyakorolnod kéne.

- Hé, ott vannak Cullenék. – mutatott az udvar bejárata felé.

- Látom. – mondtam halkan, közben Edward-al szemeztünk.

- Jaj ezt ne itt, ez itt a nyugalom földje, ide nem illik ez a „letépem rólad a ruháid” tekintet. – röhögött Chris. Nagy nehezen levettem a tekintetemet a gyönyörű mézarany szemekről.

- Csak irigykedsz. – mosolyodtam el.

- Lehet. – vallotta be. – Na, menjél, később beszélünk. – ölelt meg finoman, majd a könyveihez fordult.

- Oké, de ne vidd túlzásba a tanulást. Az se jó dolog.

Mosolyogva indultam el Edward felé, aki szintén vigyorogva nézte ahogy közeledem felé.

Új rész+ szilánkok

2010-08-29T03:29:00.000-07:00

Sziasztok!

Magánjellegű problémák miatt nem volt eddig friss, de ezt igyekszem pótolni. Ha minden igaz akkor szerdáig lesz mind a két történetemből új rész.
Az Elizabeth-es az biztos, a szilánkoknak a vázlatát pedig ma délután elkészítem, hogy mit is akarok.
Lényeg a lényeg jönnek a frissek! :)

Köszönöm aki kitartóan nyomon követi még ezt a blogot, annak ellenére, hogy nem tudtuk semmi hírt legtöbbször arról, hogy mikor lesz új stb.
Köszönök Nektek Mindent
Legyetek jók!
További szép vasárnap délutánt.
Sok puszi
Nikki

41/2. rész A nagy titok

2010-08-12T08:45:00.000-07:00

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Remélem, hogy nem okozok vele csalódást nektek. :)
Jó olvasást!
Sok puszi Nektek
Nikki

- Mi az Charlie, nem tudsz aludni? – léptem a 6 éves unokatestvéremhez. – Már késő van.

- Nem tudok elaludni. – dörzsölgette meg lassan barna szemeit. – Holnap lesz az első iskolai napom, nagyon félek Liz. – remegett meg a szája.

- Jaj, tökmag, felesleges izgulni. – fogtam meg az egyik kezét és visszavezettem a szobájába, majd betakargattam

- Marie nénivel meddig maradtok nálunk? – kérdezte még gyorsan, mielőtt felálltam volna az ágya széléről.

- Ő itt marad veletek. – mosolyodtam el fájdalmasan.

- Te miért nem maradsz itt sokáig? – ült fel karba font kézzel.

- Mert még vannak elintézetlen dolgaim. – álltam fel mellőle. – De most aludj, mert holnap nagy nap lesz neked. – adtam neked egy puszit a homlokára. – Jó Éjt!

***

- Elizabeth, gyere, foglaltunk neked helyett. – mosolygott rám szeretett teljesen Swan bácsi.

- Köszönöm- ültem le mellé.- Hogy van Marie néni? – kérdezte, miután elhelyezkedtem.

- Biztos Charlie-t nyaggatja valahol. – nevetett fel. – Teljesen odavan, hogy az ő édes kis unokája leérettségizett. – mosolygott. – Na, nem, mint ha mi nem. – folytatta jókedvűen.

- Hát igen, jól eltelt az idő. – mondtam keserűen.

- Miért nem jössz gyakrabban? Alig tudunk elérni telefonon.

- Igen, tudom. De nem akarlak bajba sodorni titeket, már mondtam. – néztem jelentőség teljesen a szemeibe. Nem akartam most erről a témáról beszélni. – Lehet, hogy most se kellett volna eljönnöm. De már rég láttam Charlie-t, már biztos nem emlékszik rám. – csuklott el a hangom.

- Amikor legutoljára voltál itt, akkor azt hiszem 6 éves volt. Utána még sokat emlegetett, de te is tudod, hogy az emberek gyorsan felejtenek. – tette egyik kezét az enyémre, megnyugtatás képen.

- Igen, tudom. – könnyeztem be.

- Jaj, fiam. Jó, hogy jössz. – állt fel hirtelen mellőlem- Szeretnék neked bemutatni valakit.

- Szia. – mondta zavartan Charlie, majd apjára pillantott.

- Fiam, ő Elizabeth Cromwell. – nézett rám. Kicsit meglepődtem, hogy így hív. Igaz, hogy édes anyám Cromwell volt, de ezt nem használom.

- Szia. – köszöntem neki.

- Marie néni rokona vagy? – mosolyodott el.

- Igen. – túrtam a hajamba zavartan.

***

Hirtelen pattantak ki a szemeim. Az óra még csak 5 órát mutatott. Edward nem volt mellettem, így egyedül voltam a szobában. Próbáltam visszaaludni, de féltem, hogy megint csak az emlékeimet élném át újra. Már vagy 1 órája a plafont bámultam, amikor hallottam, hogy Edward, Alice-el beszél. Nem értettem, hogy miért hallom őket, amikor ennyire azért nem jó a hallásom. Mivel nem én normális esetben csak a folyosón való beszélgetést hallanám, ami nincs olyan messze az ajtótól. Ez most messzebbről jött. Jobban kezdtem el hegyezni a fülem, aztán csak annyit hallottam, hogy egy csilingelő hang azt mondja „Ébren van.”

Nem telt bele pár tized másodpercbe és már Edward guggolt előttem.

- Szép jó reggelt. – nyomott egy puszit az arcomra. – Hogy aludtál?

- Jól, de a te érdekedben. – álltam fel, közben láttam, hogy Edward értetlenül nézz. – Maradj így, mindjárt jövök. – mosolyodtam el.

Villámgyorsan fogat mostam, majd kifésültem gubancos sörényemet. Miután végeztem, visszaszaladtam Edward- hoz, akit pont ugyanúgy találtam, mikor elmentem. Ott guggolt a kanapé mellett és engem nézett. Felkuncogtam, majd támadt egy ötletem. Edward észrevehette ezt, mert csibészes mosolyával figyelt.

- Na, mi az, már meg se mozdulsz? – ugrattam.

- Te mondtad, hogy maradjak így. – nézett rám mosolyogva.

- Oh, értem. – pattantam fel, majd a cuccaimhoz léptem, amit Alice-ék hoztak nekem otthonról. – Ez esetben, még van reggeli teendőm. – haraptam be a szám szélét.

Majd a ruháimmal elsétáltam Edward-ig, aki még mindig megkövülve figyelt, egyre sötétülő szemekkel. Egyre följebb és följebb húztam magamon a felsőt, majd mikor a mellem alá értem, láttam, hogy Edward nagyot nyel, amitől csak még nagyobb önbizalommal folytattam a kis játékom.
Pár pillanat múlva már azon kaptam magamat, hogy Edward a falhoz nyomva csókolgat, közben egyik kezével a mellemet simogatja. Egyre szorosabban fontam össze lábaimat a derekán. Közbe nyögdécselve viszonoztam érintéseit.

- Kipp-kopp. – hallottam meg az ajtó irányából egy önfeledt nevetést.

- Nem vagyunk itt. – mondtam halkan, két csók között.

- Hallom, hogy mit csináltok. – nevetett. – Eddy fiúúúúúúúúúúúú

Edward még adott egy utolsó csókot, majd nagy léptekben elindult az ajtó felé.

- Mit akarsz? – túrt bele a hajába.

- Ma iskola, rémlik valami? – mondta, majd Edward-al mit sem foglalkozva belépett az ajtón.

- Szia, te kis vadmacska. Hallom megint akciózni akartatok. – vigyorgott.

- Szia Emmett. – álltam fel, majd a vállára helyeztem a kezemet. – Csak nem irigykedsz? – húztam félmosolyra a számat, mire Edward felkuncogott.

- Teeeeee. – lépett hátrébb. – Edward rossz hatással van rád. – tette karba a kezeit. – Nem ér ez a gondolatolvasó izé.

- Nem is csináltam ilyet. – játszottam az ártatlant. – Ezek szerint igazam van?

- Nem. – majd elindult kifele, amiből kétszer vissza is fordult, hogy mondana valamit, majd nevetve kiment.

- Most meg min nevetett, azt hittem most visszavágtam kicsit. – fordultam Edwardhoz, miután Emmett kiment.

- Visszavágni visszavágtál. Mókás volt. – mosolyodott el, majd közelebb hajolt. – Azon nevetett, hogy a rajtad lévő póló eléggé meg van tépve. – suttogta.

- Jesszus. – néztem le. – Miért nem szóltál? – vontam össze a szemöldökömet.

- Nem volt idő. – nevetett, majd adott egy gyors csókot. – Tényleg el fogunk késni.

- Ha rajtam múlik nem. – mosolyodtam el, majd gyorsan indultam készülődni.

Infó

2010-07-24T10:01:00.000-07:00

Sziasztok!
Tudom, hogy tegnapra ígértem frisst, de még nem vagyok kész vele. :S
Igyekszem keddig felrakni a frisst, de most muszáj voltam új Szilánkok fejezetet felrakni.
Ne haragudjatok.
Sietek a frissel
Szép estét!
Puszi
Nikki

Kiváló Szerkesztő Díj

2010-07-17T00:41:00.000-07:00

Ezt a díjat Szatti-tól kaptam. Köszönöm szépen :)

Hét dolog rólam:
1. Gyógymasszőrnek tanulok, szóval ha valakinek fáj valamije, nyugodtan szóljon :P
2. Team Eric, Team Edward és Team Stefan-os vagyok :)
3. A körmeim általában színesre vannak festve, most pl. türkizkék
4.Nagy Kristen Stewart fan vagyok
5. Nincsenek igazi barátaim...
6. Imádom a Rock zenét ( AC/DC Forever)
7. Tériszonyom és csiga-iszonyom van :$

Hét szerkesztő, akinek tovább adom a díjat:
1. Szatti - Tudom, hogy ő már kapott, de imádom ahogy ír és amit ír. Ő az írói példaképeim egyike <3
2. mesi28- Nemrég találtam a blogjára, és nagyon tetszik.
3. Loveiny - Nagyon tehetségesnek tartom. Nem olvastam még ilyen megközelítésből egy történetet sem. :)
4. Betti - Az egyetlen Taylor-os fic, amit olvasok.

Több fic-et egyenlőre még nem olvasok de vannak terveim :)

41/1. rész A nagy titok

2010-07-14T11:59:00.000-07:00

Sziasztok!
Mint ígértem felraktam az új részt. Nincs kész ez a fejezet, de már fel akartam valamit rakni nektek. :)
Remélem azért jó lett. Az új részt július 23.-án rakom fel, ami dupla hosszú lesz, mert a cím A nagy titok, ezt követeli :D

Szóval jó olvasást.
Sok puszi
Nikki

Mikor kiléptünk Emmett arc-repesztő vigyora fogadott.

- Szia, kislány. – kacsingatott folyamatosan.

- Mi az Emmett, valami a szemedbe ment? – lépett mellém Edward, közben átfogta a derekamat.

- Na mit csináltatok? – bokszolt testvére vállába mosolyogva.

- Biológiáztunk. – túrtam bele a hajamba kissé zavartan.

- Aham, anatómia, mi?- vigyorgott. - Azt én is csípem. – nevetett fel hangosan.

- Örülök, hogy ezt tisztáztuk. – mondta komoly hangon Edward. – Ha nem bánod MI most lemennénk, Elizabeth biztos éhes.

- Oh, hát ebben biztos vagyok. A folyamatos testmozgás elég kimerítő dolog. Már biztos farkas-éhes. – nevetett

- Nem vagyok az. – mondtam határozottan, majd mikor épp folytatni akartam, hangosan megkordult a gyomrom.

- Gyere, csinálok neked szendvicset. – nyomott egy puszit a homlokomra Edward, majd kézen fogott, és elindultunk a lépcsőn.

- Emmett mára befejezte? – nyitottam ki az elmémet, hogy Edward halljon. Rögtön rám kapta a tekintetét, gondolom hirtelen érte a hangom a fejében.

- Kétlem. – üzente ő is, közben elmosolyodott.

Mikor leértünk mindenki a nappaliban ült, és mosolyogva néztek minket. Kezdtem magamat kínosan érezni. Éreztem, hogy egyre jobban bevörösödöm.

- Sziasztok! – csilingelte Alice, közben odalépett hozzánk és mind a kettőnket átölelt.

- Alice, mi a … - kezdte Edward

- Én csak örülök nektek. – mosolyodott el, amitől még jobban bevörösödtem.

- Mindenki hallott minket? – kérdeztem hisztérikusan.

- Leginkább téged. – kuncogott. – De ne rágd magad ezen.

- Jesszus! – suttogtam, amit persze mindenki hallott.

- Majd megszokják. – mondta Edward. – Tetszik, hogy kicsit hangos vagy. – nevetett még mindig gondolatban.

- Na, kösz. – vontam össze idegesen a szemöldökömet.

- Most beszélgettek? – állt fel Carlisle. – Hallottam, hogy sikerült nektek. – fojtott el egy mosolyt.

- Carlisle mostmár te is kezded? – kerekedtek nagyra a szemeim a meglepődöttségtől.

- Elizabeth én a képességedről beszéltem. – nevetett fel halkan, amihez a többiek is csatlakoztak.

- Öhm… én is. – mondtam zavartan.

- Jaj, de kis édi-bédi amikor elpirul. – gügyögött nekem Emmett aki mostmár mellettem állt.

- Emmett! – szólt rá Rosalie

- Elizabeth képessége határozottan sokat fejlődött. – fordult apja felé Edward

- Ez után a késő délutáni kis programotok után nem is csodálom. – gurgulázott Em jókedvűen. Mire Edward egy gyilkos pillantással elhallgatatta.

- És mi váltotta ki azt, hogy a mentális pajzsod, leeresztetted? – fordult felém Carlisle

- Ez jó. – kacagott Emmett. – Mi váltotta ki? –vigyorgott. – Szerintem nyilvánvaló. Aki kis Eddy fiú jól becserkészte a mi kis Elizánkat. – nevetett.

- Emmett!! – ütötte oldalba szerelmét Rosalie.

- Jól van szívem, mostantól jó leszek. – puszilta meg a szépség arcát. Majd mikor senkise nézett rá, játékosan rám kacsintott.

- Szóval…. visszatérve az eredeti témához, szerintem az ok az lehet, hogy Elizabeth nem figyelt arra, hogy gátolja az elméjét. Mivel teljesen másra koncentrált. – húzódott pajkos félmosolyra Edward szája

- De én nem vettem észre, hogy folyamatosan „blokkolnám”. – rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.

- Ezen nem kell fent akadni. Egyszerű magyarázat rá, hogy már annyira megszoktad, hogy ezt kell csinálnod, hogy már természetessé vált számodra. – mosolygott rám kedvesen Carlisle.

- Az lehet. – mondtam halkan, mert tudtam, hogy úgyis mindenki meghallja.

A hirtelen beállt csendben, váratlanul megmordult a gyomrom. Ami most elég hangosnak hallatszott.

- Gyere kincsem, csinálok neked valami szendvicset.

- Köszönöm Esme. – mondtam hálásan és követtem a konyhába.

Nagyon finom sonkás szendvicseket ettem, amit Edward figyelmesen nézett.

- Tudod, ez egy kicsit furcsa. – mondtam neki két falat között

- Mi furcsa? – puszilta meg az arcom

- Az, hogy nézel. Téged nem zavar, ha evés közbe néznek?

- Nem igazán. – válaszolt szórakozottan, miközben az egyik hajtincsemmel játszott.

- Majd meglátjuk. – mosolyogtam.

Az este hátralévő része azzal telt, hogy Alice és Edward furcsán viselkedtek. A többiek pedig próbáltak témát terelni, amikor érezték, hogy valami gyanús nekem. Ilyenkor legtöbbször Jasper kérdezett tőlem felesleges dolgokat.

Éjfél körül kezdett leragadni a szemem.

- Menjünk aludni? – nézett rám méz-arany szemeivel Edward.

- Nem vagyok annyira álmos. – közben játékosan két ujjammal széthúztam a szemhéjaimat, hogy nehogy össze csukódjanak.

- Hát persze. – puszilt bele a hajamba, majd ölbe kapott és felszáguldottunk a lépcsőn.

- Biztos, hogy nem lenne kényelmesebb Alice ágyában aludni? – kérdezte miközben betakart a kanapén.

- Én csak a te ágyadban szeretnék aludni. – húztam magamhoz, hogy átöleljem.

- Én pedig azt szeretném, hogyha jól aludnál. – suttogta a fülembe.

- Jól fogok, ha elmondod, hogy mit titkoltok.

- Majd elmondom, ha itt az ideje. – ült fel, közben végig ujjaival végig simított az arcomon.

- És az mikor lesz? – ásítottam

- Nem tudom. Bízz bennem. Elmondok mindent, ha itt lesz az ideje. – mosolyodott el keserűen.

- Bízom benned. De nem akarom, hogy szomorú légy. – ültem fel én is, majd hozzá bújtam.

- Már itt vagy nekem, így nem lehetek szomorú, nem igaz? – ölelt át szorosabban, mint szokott. Innen tudtam, hogy valami súlyosról lehet szó. De sejtettem, hogy azért nem mondja el nekem Edward, hogy ezzel megvédjen, úgyhogy jobbnak láttam nem kérdezni többet erről… legalábbis ma.

- Szeretlek Elizabeth. – csókolt meg finoman. – De most jobb, ha alszol egyet. Holnap iskola.

- Szeretlek.

2010-07-13T11:33:00.000-07:00

Sziasztok!

Tudom, hogy mára volt ígérve a friss, de egyszerűen ebben a nagy hőségben nem tudtam megmaradni a gép előtt és normálisan fogalmazni, így csak 1 oldal van még kész. Ha tudom még ma este folytatom így holnap biztosra lesz friss.
Igyekszem sietni, hogy minél előbb fel tudjam rakni. A és Lilla köszönöm amit a chat-be írtatok.<3
Picur azért neked is megköszönöm, hogy szánsz a drága idődből arra, hogy nekem írj.....

Holnap lesz friss! (Ezermilliószázalék)
Szép Estét és Jó éjszakát!
Edward-ban dús álmokat kívánok mindenkinek :D
Sok puszi
Nikki

40. rész Szenvedélyek viharában

2010-07-05T13:32:00.000-07:00

Sziasztok!
Meghoztam az új részt.
Ismét sokat kellett rá várni, de épp nyári gyakorlatomat töltöttem, úgyhogy nem volt időm semmire.
A jó hír az, hogy mostmár hivatalosan is elkezdődött nekem is a nyár, szóval ez nem jelent mást, mint, hogy FRISSEK. :)
Remélem tetszik majd nektek az új rész.
Kérek hozzászólásokat ám ;)
Szép Estét!
Sok puszi
Nikki

- Héééé. – néztem Edward-ra, közben pedig szégyenlősen tereltem a habokat a testemre.

- Elizabeth. – mondta halkan, csillogó szemekkel. – Hogy gondolhatod, hogy én nem… ha tudnád, hogy mennyire. – guggolt le a kád mellé.

- Hmm. – haraptam be a szám szélét, majd lassan Edward felé hajoltam és lágyan megcsókoltam.

Egyre vadabbul csókolt, most rajtam volt a sor, hogy kicsit leállítsam.

- Na és mi van azzal, hogy lassítani kéne? – néztem rá mosolyogva.

- Ki mondta, hogy tovább megyünk? – mosolyodott el.

- Oh, vagy úgy. – majd gondolkodás nélkül kiszálltam a habfürdőből és megálltam Edward-al szemben. – Akkor, ha nem gond, akkor én most rendbe szedném magam. – mondtam magabiztosan, közben játékosan végigsimítottam az oldalamon. – Csurom víz vagyok. – folytattam.

Edward szeme teljesen befeketedett és szemei tetőtől talpig minden porcikámat feltérképezték. Mozdulni nem mozdult, csak figyelt.

- Hát jó, akkor majd én megyek ki. – léptem hozzá még közelebb, majd mikor elindultam volna utánam nyúlt és szorosan magához vonva szenvedélyesen megcsókolt.

- Nem engedlek sehová. – suttogta, majd ismét megcsókolt.

Kezei végig siklottak csupasz hátamon, majd a fenekemnél megállapodva felemelt. Lábaimat a dereka köré vontam, közben kezeim remegve próbálták kigombolni az ingjét. Edward a nyakamat kezdte el csókolgatni, nekem pedig több se kellett, hogy elszakítsam a felsőjét. Pucér mellkasához nyomtam magamat, amitől kéjesen felnyögött, majd már csak arra eszméltem, hogy Edward kanapéján vagyunk. Egyik kezével a mellemet kezdte el simogatni, közben pedig egyre lejjebb és lejjebb kezdett el csókolgatni. Már a köldökömnél járt, amikor nem bírtam tovább, és felkiáltottam.

- Akarlak! – nyögtem. És abban a pillanatban, ahogy kimondtam, Edward ismét megcsókolt. Változtattam a pozíciónkon, most én kerültem felülre.

Letéptem Edward-ról a maradék ruhát és birtokba vettem teste minden négyzetcentiméterét. Ahol értem szerelmes csókokkal becézgettem. Edward torkából halk morgás jött elő, majd már a földön feküdtem, rajtam pedig Ő. Egy pillanatra sem hagytuk abba egymás csókolgatását és simogatását, nem tudtunk betelni egymással. Edward ajkai ismét a nyakamra vándoroltak, én pedig nyögdécselve túrtam bronzszínű hajába.

- Edward. – suttogtam, majd mintha ő ezt jelnek vette volna, finoman belém helyezte férfiasságát. Elősszőr csak lassan, majd egyre gyorsabb mozogtunk. Szeretlek.-mondtam magamban, majd meghallottam Edward hangját a fejemben.- Én is szeretlek.- Vadul megcsókoltuk a másikat. Majd mikor elértem a csúcsra, hangosan felnyögtem, amit Edward morgása követett.

- Szeretlek. – mondtam mikor már egymás mellett feküdtünk, közben pedig Edward pucér mellkasát simogattam.

- Hallasz? – hallottam meg ismét Edward hangját a fejemben. – Ez meg mi? – ültem fel ijedten.

- Te hallottál engem? – ült fel ő is mosolyogva.

- Igen, de miért? – vontam össze a szemöldökömet ijedten.

- Hallottál engem szeretkezés közben is, nem? – vont magához.

- Azt hittem csak képzelem. – bújtam hozzá.

- Úgy tűnik, hogy nem. De mostmár nem hallak. – emelte meg az államat, hogy a szemeibe nézzek.

- Mert nem akarom, hogy hallj. – pirultam be.

- Ezen könnyen segíthetünk. – mosolygott rám, majd vadul megcsókolt.

20 perc múlva kuncogva puszilta meg a homlokomat.

- Tehát Edward Cullen csak azért szexeltél velem megint, hogy hallj? – vontam össze a szemöldökömet.

- Dehogyis te butus. – támaszkodott a könyökére. – Nem tehetek róla, hogy ennyire kívánatos vagy. – cirógatta végig az oldalamat, amitől bizsergés járta át a testemet.

- Legalább mostmár az vagyok. – mondtam halkan, mire Edward a homlokát ráncolta.

- Mi az? – néztem rá mosolyogva.

- Mi az, hogy’ mostmár? Eddig is az voltál szerelmem.

- Eddig mindig leállítottál.

- Én csak úriember akartam lenni. – nézett rám csillogó mézarany szemeivel a kedvenc féloldalas mosolyommal.

- Te mindig az vagy. – csókoltam meg lágyan.

- Miért nem szeretnéd, hogy halljalak? – simított végig az arcomon.

- Nem tudom, új nekem ez a dolog. – túrtam bele a hajamba.

- Gyakorolhatnánk. – mosolygott.

- Jó, de csak így. – kacérkodtam.

- Még megfontolom az ajánlatát, kisasszony. – mondta nevetve, majd szorosan magához ölelt.

- O-o. – sóhajtott fel Edward.

- Mi az? Egy vámpír nem mondhatja azt, hogy „o-o”. A frászt hozod rám. Mi a baj? – hadartam.

- Emmett gondolatai. Itt áll a szoba előtt és épp azt mondogatja, hogy „Hallottunk mindent, hallottunk mindent”

- O-o. – mondtam, közben gyorsan felvettem a ruháimat.

- Ugye-ugye? – vigyorgott, majd felemelte a széttépett nadrágját a földről.

- Alice ki fog nyírni. – kuncogott

- A felsőd szintén ilyen állapotban a fürdő padlóján hever. – mosolyodtam el, kicsit zavartan.

- A kis vadmacska, mi? – hallatszott egy öblös nevetés az ajtó túloldaláról. Pár pillanat múlva már Edward fel volt öltözve.

- Hölgyeké az elsőbbség. – mosolygott és az ajtó felé bökött.

- Beszari. – nyújtottam ki rá játékosan a nyelvem, majd lassan lenyomtam a kilincset. Csak remélni tudtam, hogy Emmett megkímél a perverz beszólásaitól. De miért is reménykedem ilyesmiben? Hiszen Emmett-ről beszélünk. – vigyorodtam el.

39.rész Félelmek

2010-06-11T09:30:00.000-07:00

Sziasztok!

Hosszú szünet után, újra itt vagyok és meghoztam az új részt.
Ezúton szeretnék bocsánatot kérni, hogy nem adtam semmi életjelet magamról, de voltak problémáim itthon és még a vizsgákról sem volt szabad elfeledkeznem...
Köszönöm azoknak az olvasóknak az aggódó levelét akik írtak nekem, ők tudják, hogy miért nem voltam.
Köszönöm, hogy aggódtatok értem, nagyon jól esett!

Remélem azért még maradtatok páran, akiket még érdekel ez a történet.

Most, hogy több időm lesz, sűrűn lesznek frissek, nem úgy mint eddig.

Még egyszer Bocsánat, hogy ennyit kellett várnotok az új részre.

Puszi
Nikki

- Kipp-kopp – nyitott be Alice vigyorogva. – Zavarhatlak titeket egy kicsit?

- Már megzavartál Alice. – dünnyögött Edward mosolyogva.

- Elizabeth, nem vagy éhes? – fordul felém.

- Öö… ami azt illeti, lehet, hogy mostmár ennem kéne valamit. – simogattam meg éhes gyomromat.

- Esme már csinált is neked szendvicseket. – vigyorgott a tündér, majd lehajolt hozzám és talpra rántott.

- Oh, hm nem is tudom, hogy… - kezdtem zavartan

- Menj le enni, én addig beszélek kicsit a bátyámmal. – kacsintott rám, de egy pillanatra láttam a tekintetében valamit, ami nem hagyott nyugodni.

- Alice, valami baj van? – néztem mélyen a szemeibe

- Nem, nincs, miért lenne? – vágta rá, ami kicsit aggasztott, de hangjában nem vettem észre semmi furcsát. Lehet, csak képzelődöm.

Mikor leértem a konyhába Esme szeretett teljes mosolya rögtön jobb kedvre derített.

- Csináltam neked ennivalót, gondoltam már biztos nagyon éhes vagy. – fogta meg a vállam, mikor leültem az szendvicsekhez.

- Köszönöm Esme, nem kellett volna. – pirultam be.

- Jajj drágám, dehogyisnem. – simított végig hosszú barna hajamon.

- Köszönöm. – mondtam hálásan, majd elvettem egy méretes zsömlét.

Már vagy 20 perce beszélgettünk Esmével, amikor megjelent Alice és Edward.

- Na jóllaktál? – lépett mögém vigyorogva majd egy puszit nyomott a fejemre.

- Igen, és te nem vagy éhes? – fordultam felé, válaszul csak egy kuncogást kaptam.

- Itt alszol? – cirógatta meg az arcomat

- Tessék? – kicsit váratlanul ért a kérdése.

- Azt kérdeztem, hogy…

- Tudom, és igen. – bújtam hozzá, bár még mindig furcsa érzésem volt.

- Akkor kéne pár cucc… – néztem fel rá.

- Majd Alice-el megoldjuk. – pillantott húgára, aki ott állt mellettem.

- De ÉN miért nem oldhatom meg? – bontakoztam ki az ölelésből, kicsit dühösen.

- Jaj, Elizabeth csak kedveskedni akartunk neked. – nézett rám bűnbánóan Alice. – Nem akartunk megbántani.

- Jó-jó, bocsánat, de én tudom, hogy milyen holmikra van szükségem, nem?

- Én is tudom. – vigyorgott, mire én csak bólintottam.

- Oké, nagyszerű. Akkor addig nyugodtan foglald be az ágyamat.

- A tiedet? – kérdeztem meglepődötten.

- Nem lehetek Edward szobájában?

- De neki még ágya sincs. – bökött Edward kemény mellkasára.

- De van egy kényelmes kanapéja. – vigyorogtam. – Úgyhogy ha nem gond senkinek, én azt szeretném befoglalni.

- Felőlem. – nézett rám mérgesen Alice. – Pedig tök jó kis ágyam van ám. – majd elindult a bejárati ajtó felé.

- Mindjárt itt vagyunk. – mosolygott Edward, majd finoman megcsókolt.

***

Alice és én futva mentünk Elizabeth házához. Közben végig azon gondolkoztam, hogy mit kéne csinálnom? Mondjam el neki, hogy akitől úgy retteg, itt van Forks-ban? Nem akarom, hogy féljen. Épp elég gond az is, hogy nem tudjuk a pontos terveit, sőt Alice valamiért nem tudja követni, hogy mi lesz a jövőjével. Valamiért nem képes érzékelni őt teljesen.

Lehet, hogy Elizabeth ezt a mentális pajzsot tőle örökölte? De akkor Alice miért képes Elizabeth jövőjét látni, de az apjáét nem? Ugyanakkor, ha már tett valamit, akkor Alice látja amit csinált, de semmi többet. Ha tényleg a lányát akarja megölni, akkor miért nem látjuk ezt Elizabeth jövőjében? Valahogy képes ezt is blokkolni? Sok ezernyi kérdés, és egyikre sincs válasz. Ez a legnyugtalanítóbb, és a tudat, hogy lehet, hogy nem fogom tudni megvédeni Elizabeth-et. Ha valami baj történik vele, én nem fogom túlélni.

Mikor beléptünk a házba, pont az fogadott minket, amit Alice látott. Elizabeth cuccai szanaszét hevernek a földön, és emberi vérrel van felírva a konyha kövére, hogy „Meghalsz te ribanc”

- Az már biztos, hogy tudja, hogy kell ráhozni a frászt a lányára. –dünnyögte Alice szomorúan.

- Te szedd össze az összes cuccát, én pedig gyorsan feltörlöm ezt a mocskot, mielőtt még jobban odaszárad. – mondtam remegve a dühtől.

Pár pillanat múlva mind a ketten megcsináltuk a feladatunkat és útra készek voltunk hazafelé.

- Mit mondunk Elizabeth-nek? Miért hoztuk el az összes ruháját, pipere cuccait? Szerintem feltűnne neki, hogy vagy 5 bőröndnyi holmit viszünk neki.

- Megmondom neki, hogy szeretném, ha ott lakna velünk. – viccelődtem gúnyosan.

- Ha-ha. – nézett rám mérgesen Alice. – Edward, ez most komoly. – mondta halkan.

- Szerinted én nem tudom? – ordítottam rá. – Szerinted nem akarom kinyírni azt a rohadékot? Szerinted nem őrülök meg a tudattól, hogy Elizabeth bajban van?

- Edward, nyugodj le! – rakta kezét a vállamra. – Megtaláljuk.

- Eddig se sikerült. – dünnyögtem. – Ami a cuccait illeti, majd kitalálunk valamit. – épp indultam volna, mikor Alice megállított.

- Mennyünk a kocsijával. – bökött a gyönyörű szép vörös járgány felé. – Szereti ezt a kocsit, szerintem örülne neki, hogyha odavisszük hozzánk.

- Lehet. – vontam össze a szemöldökömet. – De így lassabban érünk haza.

- Legalább lesz időnk megbeszélni, hogy mit mondunk neki, miért van itt az egész háza a bőröndökben. És ne aggódj Emmett vigyázz rá, mindjárt szkanderozni fognak, úgyhogy Elizabeth is jól szórakozik. – kuncogott fel Alice.

- Sajnálom. – mondtam halkan mikor már majdnem hazaértünk. – Sajnálom a kiborulásomat.

- Semmi baj, Edward, megértem. És ne aggódj, mindannyian vigyázunk rá.

- Tudom, és hálás is vagyok ezért. – közben beparkoltam a kocsit az én Volvo-m mellé.

- Elizabeth mostmár a családhoz tartozik. – mondta Alice teli szeretettel és aggódással a hangjában.

- Köszönöm. – majd egy gyors puszit adtam Alice homlokára.

Mind a ketten kiszálltunk, majd támadt egy ötletem.

- Nem is olyan rossz ötlet. – vágta rá rögtön Alice vigyorogva.

- Ilyenkor tudom ám élvezni, hogy a jövőbe látsz. – közben szépen kipakoltunk egy kisebb hátizsákból és beleraktunk csak annyi cuccot amennyi most van szükség, az összes többi cuccot pedig bent hagytuk a kocsiban.

- Na, készen is vagyunk! Így nem lesz semmi gyanús. – mondta Alice, majd felmentünk a nappaliba a többiekhez.

***

- Na, végre, hogy megjöttetek. – kiáltott fel hangosan Emmett. – Már halálra untam magam a kiscsajjal. – bökött felém hangosan gurgulázó nevetéssel.

- Te se vagy jobb társaság- bokszoltam a vállába.

- Jaj, ne üss meg, míg a végén eltöröd valamim. – vigyorgott teli szájjal.

- Emmett ennyire elszálltál attól, hogy legyőztél egy lányt szkanderban? – mosolyodtam el, mire Carlisle és a többiek halkan felnevettek.

- Na de egy erős lányt. – tette hozzá mosolyogva, mintha ez megmagyarázna mindent.

- Hol voltatok ilyen sokáig? – fordultam Alice-ékhez.

- Edward nem tudta eldönteni, hogy melyik szexi pizsamádat hozzuk el. – vigyorgott.

- Oh. – majd, mint a rák fülig vörösödtem, amire mindenki halk kuncogással reagált.

- Feljössz? – lépett mellém Edward, közben egyik karját a derekamra fonta.

- Persze. – majd villámgyorsan elindultam a lépcső irányába.

Ilyen gyors tempóval elég hamar Edward szobájában találtam magamat.

- Hu, ez kicsit kínos volt. – ültem le a kanapéra, amin már Esme-vel megágyaztunk nekem.

- Szerintem aranyos voltál. – guggolt le elém azzal a fél mosollyal, amit úgy imádok.

- Ne csináld ezt. – takartam el a szemeimet játékosan.

- Mit? – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

- Direkt így nézel rám. – vettem el a kezemet a szemeim elől.

- Hogy? – kérdezte mosolyogva

- Hát így. – mutattam rá. – Ilyenkor ellenállhatatlan vagy. – haraptam be a szám szélét

- Csak ilyenkor. – vonta össze a szemöldökét mosolyogva.

- Igen, Edward, csak ilyenkor. Amúgy egyáltalán nem. – válaszoltam lazán.

- Hm… és ilyenkor? – kérdezte, majd finoman felém hajolva megcsókolt.

- Nem rossz, de még van mit tanulnod. – mondtam tetetett komolysággal, majd végig simítottam tökéletes vonalú arcán, majd felé hajoltam és egy finoman végig simítottam nyelvemmel az ajkait, majd mikor ajkai szétnyíltak, vadul megcsókoltam. Testem égett a vágytól, minél közelebb akartam őt érezni.

- Elizabeth. – nyögött fel Edward.

- Igen? – néztem fel rá. – Kérlek, ne mond, hogy lassítani kéne.

- Az lenne a helyes. – simított végig az oldalamon.

- Te nem is kívánsz engem. – pattantam fel sértődötten és felkapva a pipere cuccaimat elindultam a fürdőbe. Edward nem jött utánam, és nem is ellenkezett, ami csak megerősítette az előbbi kijelentésemet.

Mikor beléptem a fürdőszobába, tátva maradt a szám. Akkora volt, mint az én konyhám legalább és olyan nagy kád volt benne, ami vagy 6 embernek is elég lenne. Uh ez ilyen ultra- szuper jakkuzis meg minden.- ámuldoztam- Nem semmi.

Majdnem teli engedtem vízzel és raktam bele habfürdőt is, ami lehet kicsit sok lett, de nem zavart. Kényelmesen elhelyezkedtem, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és megjelent Edward.

38.rész Boldogság

2010-05-01T11:08:00.000-07:00

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, tudom, hogy nem valami hosszú, de remélem azért tetszik nektek. :)
Várom a kommenteket.
További Szép Hétvégét!
Sok puszi
Nikki

Mély lélegzetet vettem, majd Edward-al az oldalamon beléptem Carlisle irodájába.

- Oh, Elizabeth! – mosolygott rám szeretetteljesen. – Edward mondta, hogy szívesen beszélnél a képességedről, hátha jobban kiismered. – pillantott fiára.

- Igen, így van. – haraptam be a szám szélét kicsit félénken. – Az - az igazság, hogy nem nagyon tudom, hogy hogy működik a dolog…. az érintés az oké, de Edward-nál nem működik. – ráncoltam össze a homlokom, Edward pedig csak kuncogott.

- Ezen ne tört a buksid, ha az megnyugtat én se látok beléd. – fordított maga felé, és adott a homlokomra egy puszit.

- Hát… nem nyugtat meg, de nem is zavar. – vigyorodtam el, mert tudtam, hogy őt igen. Ő sok helyzetben szívesen tudná a gondolataimat.

- Hmm… egy - null oda. – dünnyögött a hajamba, miközben magához ölelt.

Lábaim teljesen beleremegtek, attól tartottam, hogy elesek. Muszáj voltam elterelni a gondolataimat.

- Szóval nem tudom, hogy hogyan tudnánk kideríteni. – néztem Carlisle-ra, aki csak mosolygott.

- Említetted, amikor először voltál itt a mentális pajzsot. – tért a tárgyra. – Az hogyan működik?

- Igazából fogalmam sincs. – ültem le Carlisle-al szemben, Edward pedig mellém. – Csak tudom, hogy van, sajnos nem tudom irányítani. – néztem le a padlóra csalódottan.

- Igen, ez magyarázza azt, hogy Edward nem lát beléd. – lendült bele Carlisle. – Valószínűleg ez a pajzs megvéd az ilyen jellegű erőkkel szemben. Jó lenne tudni, hogy hogyan működik.

- Igen. – vágtam rá, félbe szakítva Carlisle. – Jaj, bocsánat, csak… tényleg jó lenne tudni. – pirultam be, mire Edward finoman megszorította a kezem.

- Hmm. – állt fel a doktor – És a gondolatolvasás? Nálad hogyan működik pontosan?

- Hát, megérintek valakit és akkor egyszerűen csak arra koncentrálok, hogy halljam őt. – túrtam bele a hajamba. – Igazából nem tudom jobban elmondani. Ugyanakkor, hogyha nem akarom hallani, akkor ki tudom zárni, szóval tényleg a koncentráció a lényeg… azt hiszem.

- Próbáltad már ezt a mentális pajzsot esetleg megszűntetni? – faggatott Carlisle érdeklődően.

- Nem, nem igazán. – köszörültem meg a torkom.

- Esetleg? – mosolygott rám Carlisle jelentőség teljesen.

- Megpróbálhatom, de nem tudom pontosan, hogy mit kéne csinálnom. – vörösödtem be.

Becsuktam a szemem, majd mély levegőt vettem, majd kifújtam. Ezt többször megismételtem, majd mikor úgy éreztem, hogy kellően ellazultam, próbáltam arra fókuszálni, hogy Edward hallja, amire gondolok.

- Na? – nyitottam ki az egyik szemem. – Valami? – pillantottam Edward-ra

- Semmi. Néma csönd, csak Carlisle-t hallom. – mosolygott édesen

- Nem tudom, hogy hogyan kéne csinálnom Carlisle. – néztem rá csalódottan.

- Semmi gond, Elizabeth, próbálgasd, egyszer sikerülni fog. – mosolygott rám, közben megérintette az egyik vállam.

- És ha én igazából nem is akarom, hogy sikerüljön? – mind a ketten csodálkozva néztek rám, úgyhogy gyorsan folytattam. – Mi van, hogyha nem akarom, hogy Edward tudja minden gondolatomat? Mi lesz, hogyha nagy nehezen „leszedem” magamról ezt a mentális izét, és nem tudom visszarakni? – hadartam el, mire Carlisle felkuncogott, Edward pedig a szokásos félmosolyával nézett.

- Így már érthető, hogy miért nem sikerül… Amíg nem akarod, hogy sikerüljön, amíg ilyenektől félsz, addig ez gát lesz. – mosolygott Carlisle.

- Igazad van. – pirultam el.

- Majd gyakorlunk. – cirógatottá meg az arcomat Edward, majd finoman megpuszilt.

- Na, fiatalok, akkor mára szerintem ennyi. – csapta össze a tenyerét Carlisle.

- Biztos? – néztem fel rá, mire ő csak bólintott.

Pár tized másodperc múlva már Edward szobájában voltam.

- Hééé. – böktem bele a mellkasába játékosan, mire ő csak felkuncogott. – Ez nem volt szép.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz. – mosolygott, közben pedig lassan a szám felé hajolt.

- A-a. – raktam az ajkai elé a kezem.

- Mi az? – nézett rám ártatlanul.

- Kérdezhetek valamit? – bújtam hozzá

- Persze. – nevettet fel. – Miért ne kérdezhetnél?

- Szóval… ez a gyere át, hogy megtudjuk, hogyan működnek a képességeid csak kamu volt, igaz? – néztem fel mézarany szemeibe.

- Én nem szoktam kamuzni. – mosolygott

- Edward!

- Jó-jó, de nem kamuztam. – hajolt lassan felém. – Csak kicsit ferdítettem a valóságon.

- Így már mindjárt máshogy hangzik. – válaszoltam lassan, mikor már csak egy centire voltak az ajkai az enyémtől.

- Szeretlek Elizabeth! – simította végig a nyakamat, majd lágyan megcsókolt.

- Én is szeretlek Edward! – suttogtam, majd hirtelen a nyaka köré fontam a karjaimat és vadul megcsókoltam. Nyelveink, amikor összeértek vad táncba kezdtek, ajkaim egyre követelődzőbbé váltak. Görcsösen túrtam hajába, egyre közelebb akartam érezni magamhoz a testét. Amikor Edward belenyögött a csókba, csak még jobban begerjesztett. Levegőhiány miatt egy pillanatra félbeszakítottam a csókot. Edward rögtön a nyakamat vette birtokba, amitől csak még jobban felhúzott. Finoman elkezdtem puszilgatni Edward fülét, majd kéjesen a szám közé vettem és finoman beleharaptam. Edward felmorgott, majd hirtelen már a földön fekve éreztem magamon az egész testét. Végig simítottam az oldalán ő pedig finoman az ajkaimat becézgette. Nem akartam lelassítani, amit ezek szerint Edward tervezett ezért egyre vadabbul csókoltam vissza.

- Elizabeth. – nyögte. – Kicsit lassítani kéne.

- Lehet. – szuszogtam, közben Edward szépen lassan lefogta a kezeimet.

- Ez nem ér. – néztem fel rá. – És különben is, még mindig rajtam fekszel.

- Ezen változtathatunk. – mondta csibészesen. Majd azt hittem, hogy feláll, de e helyett egy pillanat alatt fordított a helyzeten.

- Így már jobban tetszik. – mondtam mosolyogva a csípőjén ülve, majd lassan felé hajoltam és megpusziltam a homlokát.

- Ez annyira jó. – dünnyögte csukott szemmel, közben pedig ráfeküdtem a mellkasára.

Edward a hajammal játszott, én pedig a nyakát cirógattam. Nem tudom, hogy meddig feküdtünk így, de leírhatatlan érzés volt, nem fogható semmihez a világon.

Díj (érdekes egy neve van...) :P

2010-04-11T00:32:00.000-07:00

Köszi Đóri a díjat, aranyos vagy :)

1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket

Kérdések: Kedvenc
...írom: Stephenie Meyer, Vavyan Fable
...könyvem: Twilight Saga, Jégtánc
...ételem: lassagne
...italom: Cola
...színem: kék, piros, fekete, zöld
....énekesem: nincs
...énekes nő: nincs
...Eggyütes: Ac/Dc, LP, Paramore
...Dj: nincs
...színész/nő: Kristen Stewart, Robert Pattinson, Gerald Butler..... több most hirtelen nem jut eszembe :(
...mozi film: Twilight, AVATAR
...sorozat: Dr.Csont, Supernatural, The Vampire Diaries
...dalom: most perpill Jojo - too little, too late (elég "régi", de ma ez a kedvencem) :D
...hangszerem: gitár, zongora
...Hónap: április
...nap: péntek
...évszak:tavasz
....napszak: alkonyat
...sport: kosárlabda, foci
...bloggerem: Szatti a nagy kedvenc, de ezt szerintem ő is tudja, illetve majd most fogok bele kezdeni a bal oldalon felsorolt blogokba:)
...kommentelom: MINDENKIT IMÁDOK, aranyosak, hogy veszik a fáradtságot, hogy írnak nekem.
...Kedven idézet: ez elég sok van... Carpe Diem

4. Hát ha 6-ot nem is tudok megnevezni, de azért majdnem annyit....
Hűűű van olyan, aki már kapott, de azért megemlíteném a nevét Elena :)

Szatti:http://holdtolhajnalig.blogspot.com/
betTi: http://bettifanfiction.blogspot.com/

Kedves Olvasóim, Írótársaim!

2010-04-11T00:19:00.000-07:00

Alexa most írta, hogy valaki koppintja a történeteket.... hát, hogy mondjam szép szóval.... gusztustalan dolog, hogy valaki mások munkáját nem becsülve, fogja magát és felrakja a saját blogjára, mintha ő dolgozott volna rajta.
Akikkel ez megtörtént indítottak egy körlevelet!

"Kedves írótársam!

Szólni szeretnénk, hogy mostanába egy személy lekoppintja a töriket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és irjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szórul-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!

Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/

Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/
Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/

Kérjük ird ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!

Előre köszönjük:Alice és Ivi"

37.rész Képességek (átvezető rész)

2010-04-07T12:23:00.001-07:00

Sziasztok Mindenki! :)

Késve,de itt van az új rész!
Mostanában semmi időm nem volt leülni, hogy írjak. Mindig volt valami ami közbejött.
Voltam kint a Bel ami forgatásán is (szétfagytamúgymellesleg) hát Rob eszméletlen. Annyira jó volt nézni, ahogy dolgozik, és élőben látni azt a híres mosolyt amit úgy imádok...uhh... már az emlékétől is...
Ti voltatok kint? Mikor? Milyen volt? :)

Remélem nem haragszik rám senki, hogy ilyen későn jött a friss, ígérem, hogy a következő hamarabb lesz!
Jó olvasást!
Sok puszi
Nikki

ui.: Köszönöm annak a pár embernek, aki kiállt értem a chat-en :)

Alice már rég bent volt, amikor én és Edward is beléptünk a nappaliba.

- Szia Elizabeth. – jött oda hozzám Carlisle és finoman átkarolt. – Rég láttalak.

- Igen, tudom, legközelebb ilyen nem fordul elő. – válaszoltam mosolyogva.

- Készen állsz? – nézett aggódóan a szemembe. Hirtelen nem tudtam, hogy miről is van szó, de aztán eszembe jutott, hogy újabb kísérletezések jönnek.

- Dehogy fogjátok már most lefárasztani. – lépett elém Alice sértődötten.

- Semmi gond, szívesen megyek. – néztem rá mosolyogva. Aranyos volt a reakciója.

- Akkor miért láttam azt, hogy velem pletyizel mindjárt a szobámban. – vonta fel a szemöldökét vigyorogva.

- Oh. Értem. – néztem jelentőség teljesen Alice-re. – Nem gond? – néztem Edward-ékra, akik csak mosolyogva bólintottak, majd bevonultak a konyhába.

- Alice, mi volt ez? – kérdeztem tőle, mikor már a szobájában voltunk.

- Mi? – pillantott rám ártatlanul.

- Vagy azért csaltál el, mert valamit akarsz, vagy azért, mert Edward-ék csinálnak valami olyat, vagy beszélni akarnak olyanról, amit én nem hallhatok. Tehát? – néztem rá komolyan

- Mondjuk úgy, hogy is-is. – ült fel mellém az ágyra.

- Alice, kérlek, mond el, hogy mi folyik itt. Edward olyan ideges vagy nem is tudom… valamin nagyon gondolkozik. Aggódom. Mi történt? – hadartam el, hevesen gesztikulálva.

- Elizabeth, ne kérd azt, hogy mondjam el. Megígértem Edward-nak, hogy… - nézett rám szomorúan

- Nem érdekel mit ígértél neki. – pattantam fel. – Tudnom kell!

- Mindent idejében meg fogsz tudni. – állt fel mellém – Edward megígérte, hogy elmondja majd, nem?

- De, csak… - mondtam halkan, kicsit letörve.

- Ha Edward ígér valamit, az úgy is lesz. – mosolygott a tündér. – Különben is, ma elég hosszú napod lesz, most erre kéne gondolnod.

- Lehet… - hagytam rá, majd hanyatt dőltem az ágyban – Alice, te mióta vagy vámpír? – kérdeztem meg tőle váratlanul, úgy 5 perc csend után. – Nem muszáj elmondanod, csak eszembe jutott. – ültem fel

- Nem tudom pontosan, hogy mikor történt. – vonta össze a szemöldökét. - Valamikor 1920-ban történt. Tudod semmi emlékem nincs az emberi életemből. Amikor Bella… - gyorsan felpillantott rám, jeleztem, hogy nem zavar, hogy róla beszél. – Szóval őt elkezdte üldözni egy James nevű vámpír, meg akarta ölni… és fel is akarta mindezt venni videóra, hogy Edward majd lássa, ahogy szenved. – megköszörülte a torkát, majd folytatatta. – James közben rólam is beszélt, az átváltozásom miatta történt, mármint én egy intézetben voltam, gondolom, a látomásaim miatt vagy nem tudom, csak találgatni tudok. Szóval… az ott dolgozó vámpír úgy próbált nekem segíteni, hogy átváltoztat, így James lemondott rólam. Amikor átváltoztam, megrettentem magamtól, de a látomásaimnak köszönhetően, tudtam, hogy van egy család, aki majd maguk közé fogad, és nem hagyományos vámpír életet élhetek majd. 1948-ban találtam rá Jasper-re. – amikor ehhez a részhez ért újra mosolyogni láttam Alice, aminek nagyon örültem, mert nem akartam, hogy egy kérdéssel elrontsam a jó kedvét. – Együtt csatlakoztunk a többiekhez és azóta boldogan élünk. – mosolygott, mézarany szemei pedig csak úgy csillogtak a boldogságtól.

- Jó, hogy megtaláltátok egymást. – mosolyogtam barátnőmre.

- Az is jó, hogy Ti megtaláltátok egymást. – ölelt át.

- Azért az más. – suttogtam a fülébe. – Én Edward-nak nem az egyetlen vagyok…

- Szeret téged mindennél jobban, ezt mostmár ő sem tagadhatja le. – törölt le egy épp kicsorduló könnycseppet Alice a szememből.

- Bella… - suttogtam, nem bírtam tovább mondani, inkább bebújtam Alice ölelésébe.

- Shh-shh. Elizabeth tökéletes szerelmes pár vagytok, ezt te is tudod. Kár a múlton rágódni. – szorított magához erősebben. – Kérlek, ne legyél szomorú ilyen dolgok miatt. – ráemeltem a tekintetemet, majd rögtön folytatta. - Élvezd a jelent, a jövőt, ami előttetek áll. – nézett rám szeretettel.

- Lehet, hogy igazad van. – törölgettem meg a szemeim. – Köszönöm. – néztem rá hálásan, ő pedig egy gyors puszit adott a homlokomra.

- Olyan vagy nekem, mint egy testvér, azt akarom, hogy boldog légy. – nézett a szemembe komolyan.

- Jaj, Alice, ha ilyeneket mondasz, attól csak még jobban sírni fogok. – könnyeztem be, mire ő csak felnevetett.

Még 15percet töltöttünk a szobájában, főleg arról beszéltünk, hogy majd el kéne mennünk, vásárolni, mert jön a nyár, és ez azt jelenti, hogy új ruhákat kell vennünk. Alice már eltervezett mindent előre, sőt látta is, hogy vásárolunk együtt, úgyhogy ettől csak még jobban bezsongott.

- 5… 4… 3… 2… 1 – számolt vissza Alice hangosan, sejtettem, hogy mire érti és mikor a megfelelő pillanatban kopogást hallottam az ajtó túl oldaláról, elmosolyodtam, majd odasétáltam az ajtóhoz.

- Ki az? – próbáltam nem elnevetni, ami Alice-nek nem sikerült, halkan kuncogott az ágyon.

- Ööö… a szobaszerviz? – nevetett fel Edward.

- Hmm... akkor nem jöhet be, mert én épp mást várok. – válaszoltam csípőre tett kézzel, nem mintha Edward ezt látná…

- Hát jó. – hallottam a választ a túl oldalról, majd egyre távolodó lépéseket.

Kérdőn Alice-re néztem, aki csak mosolyogott. Simán lelépett volna? Majd kinyitottam az ajtót, hogy gyorsan Edward után tudjak menni.

Épp elindultam volna, amikor átkarolt hátulról, és a fülemhez hajolt.

- Elég könnyű téged átverni.

- Hmm. – hunytam be a szemem, és átadtam magam az érzésnek, ahogy Edward karjai szorosan átkarolnak.

- Szeretlek! – mondta komolyan és szelíden magához fordított. – Nagyon szeretlek Elizabeth! – nézett lágyan, de mégis oly tüzesen a szemembe, amitől azt hittem, hogy ott helyben elolvadok.

- Én is nagyon szeretlek Edward. – majd lassan felé hajoltam, és egy puha csókot adtam neki. Amikor éreztem, hogy egyre követelőzőbbé kezd válni, orvul félbeszakítottam a csókot. Edward szája félmosolyra húzódott.

- Igazad van. – mondta lassan. – Ezt majd később. – majd ujjaival végig simított az arcomon, le egészen a kezemig, amit végül megfogott, kezeink pedig egymásba fonódtak.

- Mehetünk Carlisle-hoz? – nézett rám kicsit aggódva.

- Nyugi, nem lesz semmi gond. – mosolyogtam rá, remélve, hogy sikerül meggyőznöm.

- Tudom. – majd puszit adott a számra és elindultunk Carlisle dolgozószobája felé.

Született tehetség díj

2010-03-22T06:51:00.000-07:00

Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:
1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2) a logót kirakom a blogomba.
3) a szabályzatot kirakom a blogomba.
4) megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5) kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6) megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7) betartom a szabályokat.

1. Nincs ellenvetésem, köszönöm szépen. :)
2-3. kész
4. Hatot sajnos nem tudok megnevezni, de itt van majdnem annyi.:
Szatti
B
Hugi
Orsi
5. ok
6.
Köszi nektek :)

SZATTI
ZSÚÚ
ELENA

7.
Név: Pálos Nikolett
Becenév: Nikki, Nicole
Lakhely: Budapest XX.kerület
Születési hely: Budapest
Magasság: 165 cm
Névnap: Szeptember 10
Foglalkozás: Diák
Testvérek: 1 hugom
Anyanyelv: Magyar
Beszélt nyelvek: Magyar, Angol, Német
Gyűjtemény: Könyvek, Kosaraskártyák
Cipőméret: 37
Iskola: OKTÁV
Osztály: 1/13/B2
Kedvencek: Az összes könyvem ami a polcomon csücsül. Filmek most perpill AVATAR, Twilight-New Moon
Zsebpénz: hm.. olyanom nincs :P
Kívánság: Azt kívánom, hogy ... azt kívánom.... (még gondolkodnom kell)
Álom: Több is van. Az egyik, hogy Robert Pattinson-nal beülnénk egy kávézóba és csak beszélgetnénk órákon keresztül. A többi nem igazán publikus :$
Szerencseszám: 6, 23
Szeretnék találkozni: Hűűű Twilight fanokkal, Robert Pattinson-nal, Kristen Stewart-tal, Stephenie Meyer-rel.....

Diamond Blogger

2010-03-22T06:42:00.000-07:00

Szabályok:
1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).
3. Értesíted őket az ajándékról
4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.
5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak

1. Köszönöm szépen Elena-nak és Zsú-nak, aranyosak vagytok, hogy gondoltatok rám. :)
http://warofthedarkangel.blogspot.com/
http://angyalisugallat.blogspot.com/

2. Amint válaszolok a többi kérdésre, rögtön!!
3. Oksa. :D
4. Hűűű ez nehéz kérdés. Az az igazság, hogy ezt a történetet a magam szórakoztatására kezdtem el írni. Amikor a 10. fejezet körül tartottam valamiért elhatároztam, hogy felrakom egy blogra. Szerettem volna olyan dolgot csinálni, ami másoknak is legalább annyira tetszik és megragadja, mint engem. Ezt csak remélni tudom, hogy így van, vagy, hogy legalább valamennyire sikerült :)
5. Khmm... Pálos Nikolett a becses nevem.....ööö.. gyógymasszőrnek tanulok.... Szerintem elég lesz ennyi, nem hiszem, hogy bárki kíváncsi lenne többre :)